1. Először mérjük fel a szállítandó tárgyakat, hogy kapjunk egy általános képet arról, hogy mekkora méretű dologgal is van dolgunk. Teljesen mindegy ki vállalja el a szállítást, annyi részletet akar majd tudni a szóban forgó dolgokról, amennyit csak lehetséges. Még a szállítandó dolgok súlyáról is érdeklődnek majd.
   
   
2. Csomagoljunk óvatosan. Ez csak egyszerű elővigyázatosság, hogy biztosítsuk dolgaink épségét a szállítás alatt. Használjunk buborékos csomagolót, plédeket, kerül, amibe kerül. A legtöbb fuvarozónál vannak plédek, de mindig jobb biztosra menni, mint később sajnálkozni.
   
   
3. Akár házban, akár a hatodikon lakunk egy lakásban, akkor is ki kell vinnünk ezeket a törékeny dolgokat. Vannak fuvarozók, akik kimondottan nagyméretű, törékeny dolgokra vannak specializálódva és így minden szükséges dolguk meg van ahhoz, hogy elszállítsák például egy zongorát vagy egy antik műtárgyat. Ha például egy zongorával állunk szemben, biztosítsunk elegendő időt és ember, akik segítenek. (Ne felejtsük el, hogy a lábunkra és ne a hátunkra helyezzük a súlyt emelés közben, és viselhetünk akár hátmerevítőt is.) Íme néhány jó tanács hogyan mozgassunk és szállítsunk egy zongorát:
   
   
   1. A szállítás napjához közeledve jó, ha kétszer is egyeztetünk a sofőrünkkel, és megerősítjük a már korábban megtárgyalt speciális szállítási feltételeket, mint például az idő keretet.
      
      
   2. A rakodás idején, legyünk biztosak abban, hogy a dolgaink semmilyen módon sem sérültek meg a berakodás közben.
      
      
   3. A legtöbb sofőr egyeztet velünk arról, hogy hol tart az út folyamán és biztosít minket arról, hogy a dolgaink olyan állapotban vannak, ahogyan hagytuk őket. Ha ezt nem tenné meg, győződjünk meg arról, hogy nálunk van-e a sofőrünk elérhetősége és hívjuk fel érdeklődvén arról, hogy minden rendben van-e.
      
      
   4. Attól függően,hogy a fuvarozóval a végállomáson találkozunk, vagy szerzünk valakit, aki majd ott vár ránk, ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a pakolás napjára; vagy nyújtsunk segítséget a kirakodásnál, vagy pedig egyszerűen bizonyosodjunk meg arról, hogy a szóban forgó dolog sérülés nélkül megérkezett.
      
      
   5. Ha valami balul ütne ki, például valami megsérül, akkor lépjünk kapcsolatba a biztosítónkkal vagy tárgyaljunk a szállítást végző sofőrrel.
      
      

Egy zongora szállítása és mozgatását – különösen akkor, ha olyan hangszerről van szó, amin rendszeresen játszunk – csak arra specializálódott emberre bízzuk. Ha csak a súlyra és a zongora furcsa alakjára gondolunk, egyértelművé válik, hogy annak költöztetésére csakis hivatásos „zongoraköltöztető” alkalmas. A zongora szállítása előtt bizonyosodjunk meg afelől, hogy a zongora be fog férni és illeni fog az új otthonunkba.

Még egy hangversenyzongorát is képes két vagy három ember mozgatni a megfelelő felszerelés és szaktudás birtokában. Általában a szállítók a hangszert egy zongoráknak szánt padlózatra helyezik, majd letakarják plédekkel, és kötelekkel a padlózathoz rögzítik. Számos zongoraszállító darut használ, ha a hangszert emeletre kell felrakni vagy onnan lejuttatni. A zongorák felvitele az emeletre vagy lehozatala a földszintre a hangszer súlya miatt igen kockázatos dolog.

A mozgatás általában nem árt a zongorának, ám az igen gyakori, hogy az új helyen más a hőmérséklet és a páratartalom, mint az előzőn. Éppen ezért számítsunk rá, hogy néhány héttel a költöztetés után - amire a zongora úgymond megszokta az új környezetét - fel kell hangoltatnunk a zongorát.

A zenészek, különösen azok, akik nagyméretű hangszereken játszanak, gyakran kihívásokkal szembesülnek, ha szállítani szeretnék hangszerűket. Egy tuba vagy egy cselló például nem csak a szállítás alatt bekövetkezett sérülésekre érzékeny, hanem a hőmérséklet és páratartalom változására is. Emellett van néhány nagyméretű hangszer, mint például a hárfa, amely túl nagy ahhoz, hogy hagyományos módon szállíthassuk, mellesleg nem szedhetjük egyszerűen részeire.

Ha nem tudunk együtt utazni a hangszerrel, kérdezzük meg a szállítás kivitelezőjét arról, hogyan lehetne becsomagolni és szállítani. Ha egy hangszert a szállítás előtt csomagolunk, kövessük ugyanazokat a lépéseket, amiket bármely kényes dolog szállításkor tennénk; alaposan párnázzuk ki és feltétlenül írjuk rá a csomagolásra, hogy törékeny.

Miután megérkezik a kívánt helyre egy fa- vagy vonós hangszer, hagyjuk legalább 24 órán keresztül alkalmazkodni az új helyen lévő hőmérséklethez és páratartalomhoz mielőtt játszanánk rajta.

Ha nagyon értékes festményekkel vagy műtárgyakkal állunk szemben, alkalmazzunk arra szakosodott szállító céget, ám a legtöbb esetben ez nem szükséges. Szerencsére léteznek ennél olcsóbb lehetőségek is. Ha lehetséges, akkor keret nélkül és összetekert állapotban szállítsuk a festményeket, így próbálva kivédeni az esetleges sérüléseket. Tekerjük fel a festményt egy erős karton gurigára a festett oldalával befelé, csomagoljuk be buborékos csomagolóba, majd helyezzük bele egy kartonból készült hengerbe. Ha erre nincs lehetőségünk, használhatunk például tükrök szállítására szánt dobozt, ami a legtöbb boltban elérhető, amely szállításhoz szükséges dolgokat forgalmaz. Párnázzuk ki a szóban forgó dobozt hullámos kartonpapírral vagy buborékos csomagolóval. Miután kicsomagolunk egy festményt, tegyük el a csomagoló anyagokat arra az esetre, hátha újból szükségünk lenne rájuk.

Ha törékeny dolgokat csomagolunk szállításra, emlékezzünk a postai szabályra: „Ha össze tudod rázni, mi biztosan eltörjük.”

A következő folyamat időbe telik, de egy majdnem tökéletesen megvédi a törékeny tárgyakat:

• Csomagoljuk be a szállítandó dolgokat buborékos csomagolóba. (Ha festett, akkor csomagoljuk be először egy réteg csomagolópapírba, hogy megvédjük a felületét.)
  
• Az így kapott csomagot tekerjük körbe néhányszor átlátszó fóliával.
  
• Válasszunk ki egy erős dobozt, amiben legalább 5 centiméter hely marad minden oldalon a becsomagolt tárgy és a doboz oldalai között. Ragasszuk le a doboz alját legalább két réteg ragasztószalaggal.
  
• Ezután töltsünk a doboz aljába hungarocell golyókat. Tegyük bele a becsomagolt tárgyat, majd töltsük ki a dobozban üresen maradt réseket hungarocell golyókkal. Épp elegendő mennyiségű golyót használjunk; ha nem tudjuk lezárni a dobozt, távolítsunk el néhány habgolyót, ahelyett, hogy erővel próbálnánk meg a dobozt lecsukni.
  
• Ragasszuk le két réteg ragasztószalaggal. A doboz minden oldalára írjuk rá, hogy „törékeny”.